Az emberiség korai évszázadaiban nem volt védett a gyerekkor. Sokan a fiatal korban elszenvedett fizikai és lelki sérülések utóhatásaként magyarázzák a történelmi korok felnőtt társadalmainak mai ésszel szinte felfoghatatlan kegyetlenségét. Ebből következik, ha boldogabb jövőt szeretnénk magunknak és utódainknak, mindent tegyünk meg azért, hogy örömtelibb legyen mai életük.
Fontos a szociális biztonság. Hogy fizikailag senki ne legyen hátrányos helyzetben, hozzájusson azokhoz a javakhoz, amelyek a fejlődéséhez kellenek.
De legalább ilyen fontos, hogy eszmélésünk első pillanatától részei és formálói vagyunk a kultúrának, amibe beleszülettünk. Az, hogy már a csecsemőkre is érvényes ez az állítás, az utóbbi évtizedek „felfedezése”. Agykutatók, pszichológusok és művészek egymást erősítő tapasztalatai bizonyították, hogy már legkisebbek is érzékenyen reagálnak a zene, a mozgás, az elmesélhető történések ismerős és meglepő elemeiből építkező alkotásaira. Az örömteli élmény mindenkit magával ragad, aki látott már csecsemőszínházi előadást. Hogy ezek az előadások megszülethessenek, a művészeknek újra kellett fogalmazniuk sok mindent, amit addig a színházról, gyerekelőadásokról gondoltunk. A gyerekelőadásoktól gyökeresen eltérő új színházi nyelven fogalmaznak, ahogyan a fiatalok számára készült ifjúsági színházi előadások is. Alkotóként joggal érezhetjük magunkat felfedezőknek, mikor egy-egy korosztály sajátos elvárásaihoz keressük, kutatjuk a leghatásosabb színházi formákat. A mesejáték tartalmi és formai elemei is sokat változtak az elmúlt évtizedekben. Mára a műfaji korlátok is megszűnőben vannak. A bábjáték, opera, tánc és mozgásszínház nyelve is megújult, mióta egy-egy korosztály sajátos igényeit figyelembe véve fogalmaznak az alkotók. Ami a változásokban közös, hogy emberi sajátosságként vesszük figyelembe az életkori különbségeket. Nem rangsoroljuk a korosztályokat, de művészi eszközeinkkel arra törekszünk, hogy minden néző sajátjának érezhesse előadásainkat.
A gyerekszínházakat, gyerekelőadásokat újraértelmező változások szemünk előtt és nagyon rövid idő alatt mentek végbe. A Kaposvári ASSITEJ Biennálék 2002 óta zászlóshajói lettek a változásoknak. A kétévente megrendezett versenyprogram és a nemzetközi csoportok sikere mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy a megújuló gyerekszínházak egyetemes színházi értéket képviselnek hazánkban is.
Köszönet a városnak azért, hogy otthont adott és sajátjának érzi mindmáig az immár nyolcadik Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi ASSITEJ Biennálét!
Ha belenézünk képzeletbeli jósgömbjeinkbe, a kaposvári gyerekek örömét látva valamit megérezhetünk abból a boldogabb világból, amit a mostani előadások alapoznak meg Kaposváron.
Novák János
Az ASSITEJ Magyar Központjának elnöke
Az ASSITEJ Magyar Központjának elnöke
Those who deal with youngsters, either as a teacher or as an artist, can receive a unique opportunity from life to form and shape the future. A happier and more joyful future. In the early times of mankind children were not protected. Many people think that the incomprehensible cruelty of the adult societies of historical eras can arise from the aftermath of the physical and mental injuries suffered at an early age. Consequently, if we wish to build a happier future for ourselves and for our successors, we should do our best to make their current life as joyful as possible. Social safety is extremely important; to eliminate adversity, to grant everyone the resources he needs for his development. However, it is also as much important to realize that from the first moment of our lives we become the part of the culture we were born into. This statement is true for infants, too – as it was „discovered” in the recent decades. The synergic experiences of brain researchers, psychologists and artists have proved that even the smallest children can sensitively react to the familiar and surprising elements applied in music, movements and stories/tales. Those who have already seen any performance of an infant theatre can confirm how joyful experience it is. For bringing these productions into being, the artists had to redefine lots of things thought up till then about theatre for children.
The performances made for young use a totally different, new theatrical language. When we are searching for most effective theatrical forms to satisfy
the particular expectations of a certain age group we, authors, feel like discoverers. The form and content of the dramatized tales have also changed a lot in the last decades. Today the barriers of literary art seem todisappear. The language of puppet play, opera, dance and physical theatre was renewed, since the authors bear in mind the particular demands of certain age groups. A common feature of these changes is that the age differences are taken into account as a human characteristic. Although age groups are not ranked, we
make all efforts – with the help of our artistic tools – to ensure that every spectator can regard our performances as his own. Changes that reinterpret
theatres, performances for youth have taken place within a very short period of time, before our very eyes.
The ASSITEJ Biennials in Kaposvár have become the flagships of these changes since the year 2002. The success of this program and of the international groups
have made it evident for everyone that the renewing youth theatres represent universal theatrical values in Hungary, as well. Hereby I thank the town Kaposvár for hosting to the ASSITEJ Biennial for the eighth time now!
If we look into our imaginary magic balls and see the joy of the children of
Kaposvár, we can feel something of that happier world that will be established by these performances to be seen here.
Novák János
Artistic director of the Biennale