Blog – Május 2. Hétfő

A Biennálé első napja a felelősségről szólt. A szülő, a gyerek, a társadalom, a hatalom és ugyanígy a színházcsináló felelősségéről. Melyik az a korosztály, amelyik már be tudja fogadni, sőt igénye van rá, hogy valamilyen formában szembesüljön azzal, mit jelent végignézni egy családtag lassú kifele lépegetését az életből? A győri Vaskakas Bábszínház Az új nagyi című előadása a kisiskolások számára beszél arról, hogyan változik meg egy kislány élete, ha egyszer csak gondoskodnia kell a nagyiról, akire addig mindenben támaszkodhatott. Három nő, csonka család. Anya dolgozik, folyton csörög a telefonja, ha felveszi, szó szerint odaragad a füléhez. Idegesen felcsattan a nagymamára, ha az kitalált történetekkel vagy  fantasztikus utazásainak részleteivel tömi a gyerek fejét. De az anyának lassan rá kell jönnie, hogy pont ez a kalandos, kanyargós birodalom, ahol a megélt élmények az emlékezetben új színeket kapnak; hogy pont a mese nyelve, ami mégis segít megérteni a megérthetetlent. A finom szimbolikával átszőtt előadás – amit konkrétan is megjelenítenek a színpadot behálózó piros szalagok, amelyekre ugyanúgy ráaggathatók régmúlt emlékek és új motívumok – fájdalommentesen vezeti végig a nézőt a visszafordíthatatlan változás, az elmúlás útján.

Az Akárkik című színházi nevelési foglalkozás általánosságban teszi fel a kérdést: van-e olyan, hogy kötelesség – például erkölcsi értelemben – vagy az ember teljesen szabad? Meddig terjed a felelősség köre? Észreveszem-e,  hogy mellettem valaki segítségre szorul, még akkor is ha ezt minden eszközzel próbálja eltitkolni? A helyzet kicsit fiktív maradt, mert gyerekcsoport helyett most felnőttek vettek részt a foglalkozáson, akik számára nyilván mást jelent a kérdés: mitől válik valaki felnőtté?

A Kövek indulása kicsit Mrozek Mulatságát idézi, ahol három figura időn és téren kívül kopog és dörömböl az ajtón, ami mögött a mulatságot sejtik: mert valahol kell lennie, olyan nincs, hogy ne legyen semmi. Az unalom agressziót szül, ha nincsenek hatásai, következményei a cselekedeteinknek, messzebb megyünk, akár a Kövek két kamasz szereplője. Lerúgjuk azt a követ a felüljáróról, ami betöri a kocsi ablakát és halálos balesetet okoz. És még ha a bíróság fel is menti a fiúkat, a tettük terhét egész életükben magukkal viszik. A „bűn és bűnhődés” párhuzamos létezését jeleníti meg az a dramaturgiai megoldás, hogy a főszereplők kettős szerepet játszanak: egy baseball sapka megfordítása jelzi, hogy éppen a kamasz elkövetőt vagy az őt felelősségre vonó rendőrt látjuk-e a színpadon.

A céltalanság, az ürességgel való szembenézés a témája a dán Janne Teller angolul 2010-ben megjelent, és szinte azonnal botrányos világhírre jutott ifjúsági regényének, a Semminek is, amelyet tanterem-színházi előadásként vitt színpadra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház.  Az élet érteméről kegyetlenül frivol módon kérdező mű láthatóan nem sokkolta a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tizenhárom éves diákjait: simán „vették az adást”, élénken érdeklődve figyelték a Tantermi Deszka színház remek előadását, és aktívan vettek részt a történet fordulópontjain megtartott „feldolgozó foglalkozásokon”.

A Sociopoly című interaktív színházi társasjátékban a néző végig résztvevővé válik. Itt már nem felelősségről vagy felelőtlenségről van szó, ezt a lehetőséget felváltja a kényszerűség: a játék konstruálta „valóságshowból” kiderül, hogy nem azért él napról napra egy borsodi család, nem azért költi el rögtön azt a pár ezer forintot, amihez hozzájutott, mert nem tanulta meg beosztani a pénzét, hanem mert a mélyszegénységben élők számára a takarékoskodás nem opció. A gyerek nem tud iskolába járni, ha nincs cipője, ha nem megy iskolába, ötven igazolatlan óra után kicsapják, ha kicsapják, a lehetősége is megszűnik a kitörésnek. Az ördög ügyvédjeként minden lépés mögött ott lopakodik az uzsorás, hogy végső reménytelenségünkben az ő segítségét kérjük. A túlélés esélye szinte a nullához konvergál: a játék nyertes családjának számláján a hónap végén kétezer forint maradt.

Szintén a valóság problémáit vállalja magára a kiemelt programként bemutatott Újvilág, amely egy 16 éves lázadó kamaszlány szemszögéből láttatja a válás és a család szétbomlásának nehézségeit. A szülők válását követően Kata kiszakad a régi környezetéből és a szimbolikus elnevezésű Újvilág lakótelepen kezd új életet anyjával. A változással járó külső és belső konfliktusokat mindenki a maga – esendő, emberi – módján igyekszik megoldani. A lány két érzelmileg szintén sebzett lakótelepi srácban talál társakra, akik szélsőséges ideológiákban keresik a világ és saját életük értelmét. Amikor az eszme fizikai valósággá válik és erőszakos tettet szül, a főszereplő kénytelen szembenézni saját választásának következményeivel. A szembeszegülő indulatokkal és finom árnyalatokkal ábrázolt jellemek szinte mindegyikével bizonyos fokig azonosulni tudunk – ezt az érzelmi azonosulást erősíti az a rendezői koncepció is, hogy a szereplők végig köztünk ülnek, és onnan lépnek be a jeleneteikbe, mintha bármelyikünkkel megtörténhetne az, amit a színpadon látunk.

Írta: Rupp Anikó és Varga Zsófi

Május 2. 15:30 Stúdió Színpad (Versenyprogram)

KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ 
2x60 perc 

AKÁRKIK (14+)
Anyones

A Kassai Thália Színház legújabb bemutatója az Akárkik című színházi nevelési előadás (Theatre in Education – TIE), mely a közel húsz éve működő budapesti Káva Kulturális Műhellyel együttműködve jött létre, minden szempontból egyedülálló, kísérleti kezdeményezésnek számít magyar és szlovák nyelvterületen egyaránt.

A produkció szlovákiai magyar színházi közegben, de egyáltalán a szlovák kulturális színtéren is, abszolút úttörő vállalkozás, ilyen típusú előadás, professzionális keretek között még nem jött létre honi kőszínházban. Az előadásban a színház profi színészei játszanak, de a Káva színházi-nevelői tapasztalatai alapján alakul ki a produkció formanyelve. Ez a két tényező a garancia arra, hogy mind művészi, mind nevelői ambícióiban egy igényes, minőségi előadás jön létre. Szlovákiában még nem született olyan előadás, mely ezt a két utat, szemléletet, hozzáállást ötvözi, mindkét fél hosszú évek alatt szerzett tapasztalatait hasznosítja. A Thália Színház színészeinek, alkotóinak újdonság kipróbálni ezt a színházi formát, és a színházi-nevelő program kereteit. A Káva Kulturális Műhely pedig bár mindig profi rendezőkkel dolgozik, de az új tapasztalat, hogy alkotóként nem közvetlenül színész-tanári, de tanácsadó-rendező-alkotói minőségben lesznek részei a folyamatnak.

A színház száméra lényeges levetkőzni a negyedik falas, kukucskaszínházi beidegződéseket, fontos célkitűzés a nézők felé nyitó, a közönséget aktivizáló, interaktív produkció létrehozása, melyben a színészek teljesen más módon kell, hogy jelen legyenek, működjenek, mint a hagyományos előadásokban. A projektben részt vesz a Thália Színház öt színésze – Szabadi Emőke, Lax Judit, Nagy Kornélia, Madarász Máté és Havasi Péter, Czajlik József, mint rendező,Forgács Miklós, mint dramaturg és a Káva három színész-tanára – Milák Melinda, Kardos János és Gyombolai Gábor.

A cél, hogy szlovákiai magyar szinten is legyen színházi-nevelési program, a Thália Színház ezt a munkát a hiánypótlás miatt is vállalja. A megvalósuláson túl lényeges a létrejött előadás továbbjátszása, hogy minden jelentősebb szlovákiai magyar középiskolába eljusson ez a színházi forma, a kassai Thália Színház be akarja kapcsolni a folyamatba az összes fogadóképes tanintézményt. A célközönség a 14-18 éves korosztály. Elengedhetetlen, hogy a magukba az iskolákba is ellátogasson a színház ezzel a projekttel, hiszen ez a produkció mintaelőadásként is működik majd, ezen keresztül akarják az alkotók meggyőzni a tanintézményeket, pedagógusokat, diákokat a színházi-nevelési projekt fontosságáról. Egy előadáson mindig egy adott középiskolás osztály vesz majd részt.

Egy színházi előadás a néző szempontjából nem csak egy viszonylag védett pozícióból tulajdonképpen passzívan figyelt produkció, de közös alkotás, mely konkrét témák mentén, interaktívan, a közönséget is bevonva, az ő jelenlétével hangsúlyosan számolva jön létre. Ebben a műfajban a produkció fele készül el a próbafolyamat alatt, a másik fele pedig magán az előadáson születik meg, amikor a diákok hozzászólnak az adott témához, beszélgetnek a szereplőkkel, befolyásolják a történet kimenetelét, maguk döntenek bizonyos momentumokról. Lényeges elem a színházi-nevelési program beindításánál a közösségteremtés, a jövő színházlátogatójának kinevelése, hogy a következő generációk számára ne csak ünnepi, különleges alkalom legyen a színházba járás, de egyfajta gondolkodásmóddá váljék, módszerré mely segíthet akár a problémák artikulálásánál és megoldásánál is, és a fiatalokat körülvevő világ befogadásában, értelmezésében fontos szerepet játszó tényezőként legyen jelen.
 

Az Akárkik című színházi nevelési előadás kiindulópontja Kárpáti Péter Akárki című drámája. Az utóbbi évtizedek egyik jelentős magyar drámai alkotása lényeges, de gyakran tabuizált, elhallgatott témákat feszeget, melyek közül a legjelentősebbek a halál, a gyászmunka, a társadalom viszonya a haldoklóval. Az Akárkik a felelősségvállalás témakörét járja körül. A diákokat azzal a kérdéssel szembesíti, vajon mi a másik ember felelőssége, egy olyan emberrel kapcsolatban, aki bajban van. Mik a felelősségvállalás lehetőségei egy családtag, egy barát, a társadalom, vagy egy vadidegen szempontjából? Lehet-e segíteni, ha a másik elutasítja, ha az érintett magának is hazudik, mit tud tenni a közeli hozzátartozó, vagy a kívülálló? Az Akárkik központi szereplője a középiskolás diáklány, aki a furcsán viselkedő anyja után nyomoz, próbálja kideríteni, mi történt vele, mi a problémája. Egy nap történetét meséli el az előadás, amikor a lány bejárja az anyja útját, felkeresi azokat az állomásokat ahol az anyja is megfordult. A produkció fontos részét képezik, azok az interaktív részek, amikor a résztvevő fiatalok egy-egy szereplő szemszögéből kell, hogy továbbgondolják az addig történteket. Bizonyos pontokban, amikor döntéseket kell meghozni egy-egy figurának, a diákok is aktív résztvevőivé válnak az eseményeknek.

The performance Anyones is based on the drama of Péter Kárpáti, titled Anyone. It is one of the important Hungarian dramatic works of the recent decades, it presses significant but often withheld issues, treated as taboos, e.g. death, grief work, the way society relates to dying people. The play Anyones is dealing with the topic of responsibility.

Előadók/Cast: Nagy Kornélia/Varga Lívia, Szabadi Emőke, Lax Judit, Havasi Péter, Madarász Máté

Rendező/Directed by: Czajlik József